Miért születik ma minden harmadik gyerek császármetszéssel?

Hazánkban a császármetszések aránya országosan 35% körül van, ami több mint a duplája a WHO által ajánlott 15%-nak. Mi áll a magas műtéti arány hátterében? Lehet, hogy a magyar nők nem tudnak szülni? Vagy más folyamatok, tények, érdekek befolyásolják azt, hogy a következő generáció hogyan jön világra?

2013. november 29-én a Születésház Egyesület által szervezett kerekasztal beszélgetésen szakértők vitatták meg a témát.

Wilcsek Média írása a Babafalván

A rendezvényen, mely a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével jött létre, kiderült, hogy a kérdéskör igen megosztó, nemcsak az érintett csoportok között – orvosok, szülésznők, várandósok stb. – vannak nézetkülönbségek, hanem magukon a csoportokon belül is.

Kitolódott gyermekvállalás

kerekasztal

Fotó: Születésház Egyesület

A nyugati világban általános tendencia, hogy a párok egyre későbbre halasztják a családalapítást, az első gyermeküket szülő nők átlag életkora folyamatosan emelkedik. „30 évvel ezelőtt a nők rutinszerűen 20-25 évesen vállalták az első terhességet, ma ez inkább a 35-45 év közötti korosztályról mondható el. Nagyon sokan 40 éves kor fölött szeretnének gyermeket világra hozni, ilyenkor a császármetszés és a hüvelyi szülés dilemmája nem mérhető ugyanazzal a mércével, mint a fiatalabbaknál. A szakma arra törekszik, hogy egészséges újszülött szülessen.” – mondta Dr. Lintner Ferenc, a Szent János kórház osztályvezető főorvosa.

Ez azonban nem magyarázza azt meg, hogy miért alacsonyabb mégis a császárarány más országokban, például Hollandiában és Angliában, ahol ugyanúgy érvényesül az időben kitolódott gyermekvállalás tendenciája.

Biztonságosabb lett?

„Pár évtizede a császármetszések morbiditása 30-40% között volt, a különböző infekciók és szepszisek miatt számos alkalommal méheltávolítást kellett végezni 20-22 éves nőknél. Ma már a császármetszés abszolút biztonságos, olyan anyagokkal varrunk, olyan gyógyszereket alkalmazunk, amik használatával ilyen szövődmények nem lépnek fel. Nem kell félni a császármetszéstől, ezért könnyebben végzik el a szülészek” – magyarázta Dr. Lintner Ferenc.

Kollégája prof. Rákóczi István, a Szent Imre Kórház volt osztályvezető főorvosa a műtét rizikóira is kitért, elmondta, hogy bár a császármetszés egy relatíve veszélytelen beavatkozás, mégis nagyobb a szövődményi rátája, mint a hüvelyi szülésnek, és az anyai halálozás tekintetében is kockázatosabb. „ A későbbi szövődményekkel egy nagy probléma van: az első császármetszés után a második szülés is nagy százalékban műtéttel történik, és a további császármetszések során nő a lepénytapadási rendellenességek száma. Az elől tapadó lepény ilyenkor sokkal nehezebbé, radikálisabbá teszi a műtétet, esetleg ki kell venni a méhet, tehát távoli hatásai is vannak annak, ha egyszer a császármetszés mellett döntünk” – fejtette ki a professzor.

Megbízható-e a CTG?

„Amikor 1970-ben bevezették a CTG-t, azt reméltük, hogy a használata legalább 50%-al csökkenti az agykárosodások számát – mondta prof. Rákóczi István. – Ma, 2013-ban azt kell, hogy mondjam, hogy az elmúlt negyven évben a császármetszések száma – amiket nem kevés esetben azért végeztek, hogy megelőzzék a rossz szívhangok miatt az agykárosodást – a négyszeresére emelkedett, az agykárosodások száma viszont nem csökkent.”

kerekasztal2

Fotó: Születésház Egyesület

A professzor azt is elmondta, hogy a CTG rossz prediktív értéke, és a görbe értékelésének nehézsége hozzájárul a császármetszések számának emelkedéséhez. Kerekes Anna, az Országos Bábaszövetség vezetője hozzátette, hogy szülésznőként úgy látja, hogy érdemes lenne azt a vizsgálatokkal alátámasztott trendet követni, mely szerint az alacsony rizikójú kismamák vajúdása alatt egyre inkább mellőzni kellene a CTG használatát.

Elektív császár

„A szülés módja számtalan szakmai ismérv alapján határozódik meg, egyre jobban befolyásolják maguk a szülő nők is, ami további kérdéseket vet fel” – fejtette ki Dr. Lintner Ferenc. Ugyanis, bár etikailag megkérdőjelezhető, és a hazai betegjogok sem teszik lehetővé, a gyakorlatban mégis előfordul, hogy az orvosok már az első gyermeküket szülő nők kérésére császármetszést végeznek.
Prof. Rákóczi István úgy gondolja, hogy előzetes császármetszés után a nőknek joguk van a kérésre végzett műtéthez a következő szülésnél, ám kiemelte, hogy a szülésznőknek nagy szerepe lehet abban, hogy a várandósok félelmeit eloszlassák, és ezáltal a véleményük megváltozzon. Mindez arra utal, hogy az elektív császármetszések számának csökkentése érdekében érdemes lenne mentálhigiéniás szakértőket, pszichológusokat is bevonni a terhesgondozásba.

Császár után császár?

császármetszés utáni hüvelyi szülés az egyik legvitatottabb kérdés, amiről láthatólag a szakma is megosztottan vélekedik. Dr. Lintner Ferenc elmondta, bár ő személy szerint támogatja a VBAC-et, mostanában azt tapasztalja, hogy császármetszés után a nők túlnyomó többsége nem szeretné megpróbálni a hüvelyi szülést.

Prof. Rákóczi István egyetértett kollégájával abban, hogy a nők nagy része (60-80%) császármetszés után meg tudná szülni természetes úton a következő babát. Azt is elmondta, hogy a méhen lévő heg elrepedése valóban kockázatot jelent, ám ez rendkívül ritkán fordul elő. A professzor kiemelte az orvos és a szülésznő kommunikációjának fontosságát a terhesgondozás során, hiszen a várandós anyát a tőlük kapott információk nagyban befolyásolhatják a szülés módjára vonatkozó döntésében. A nők választását sokszor a félelmek, az internetről, ismerősöktől gyűjtött kétes értékű információk befolyásolják, ám az is előfordul, hogy maga az orvos vagy a szülésznő terelgeti a várandóst a szakmabeliek számára egyszerűbb, kevesebb rizikóval járó műtét irányába.

Mélykúti Andrea, az ICAN Hungary (Nemzetközi Császármetszés Figyelő Hálózat) Magyarországi csoport vezetője felvetette, hogy hazánkban jelenleg kettő vagy több császár után lehetetlen olyan intézményt találni, ahol ilyen esetben a hüvelyi szülést támogatják. „Kőbe vésett szakmai szabály, hogy két császármetszés után nem próbálkozunk meg hüvelyi szüléssel” – válaszolta Dr. Lintner Ferenc, és kifejtette, hogy ilyenkor, ha bármi történik az anyával, akkor az orvosnak róják fel, hogy nem volt elég körültekintő.

Kollégájával ellentétben prof. Rákóczi István úgy gondolja, hogy szakmai szempontból nincs különbség aközött, hogy egy vagy két császár előzi meg a hüvelyi szülést, és jelezte, hogy tudomása szerint, bizonyos esetekben az István kórházban ilyen előzmények után is meg lehet próbálkozni a természetes szüléssel.

A megjelent anyukák beszámolója alapján az kiderült, hogy sajnos sok kórházban még egy császár után sem adnak lehetőséget a természetes szülésre, és a vidékiek a távolságok miatt nehezen tudnak élni a szabad kórház választás jogával.

Anyagi kérdés?

A közvélekedésben gyakran felmerül az a gondolat, hogy azért végeznek annyi császármetszést, mert a műtétek után több pénzt kapnak az intézmények, mint a természetes szülések után. Ezt mind Dr. Lintner Ferenc, mind prof. Rákóczi István cáfolta. „A császármetszések aránya, gyakorisága soha nem volt pénzkérdés a kórházak szülészeti osztályai számára, se előny, se hátrány nem származott ebből” – jelentette ki Dr. Lintner Ferenc.

kerekasztal3

Fotó: Születésház Egyesület

Dr. Horváth Ildikó, az EMMI főosztályvezetője elmondta, hogy a kórházak finanszírozási konstrukciója miatt a jelenlegi pénzkifizetési technikák mellett nem nyomon követhető a szülések és a császármetszések költségének különbsége.

Szemléletváltás szükséges?

„A medikalizáció végigszaladt a világon, nálunk is, részben ezért emelkedik a császármetszések száma” – mondta prof. Rákóczi István, és példaként megemlítette, hogy manapság kevés olyan orvos van, főleg a fiatalabb generációban, aki le tud vezetni egy olyan szülést, ahol a baba medencevégű fekvésben helyezkedik el. Mi ennek az oka? „30 évvel ezelőtt nyilvánvaló módon hüvelyi szüléssel próbáltunk meg levezetni egy ilyen szülést, ma a medencevégű fekvés egyenlő a császármetszés indikációval” – magyarázta Dr. Lintner Ferenc.

A terhesség és a szülés medikalizációjának negatív vonatkozásai és hatásai számos társadalmi kérdést vetnek fel, mára világosan látszik, hogy szemléletváltásra van szükség. Ezt hangsúlyozta prof. Rákóczi István is, akinek vezetése idején a császárarány 19,7% volt a Szent Imre kórházban. „Én nem tudom elfogadni, semmiféle érvrendszert mellett, hogy egy intézetben, még ha az klinikai is, közel 50%-os legyen a császárarány” – jelentette ki a professzor, és tapasztalatai alapján két tényezőt emelt ki, melyek a szülések során nagyban hozzájárulnak a műtétek elkerüléséhez: a CTG egységes értékelésének bevezetését és a folyamatos szülésznői jelenlétet. Ez utóbbi jelentőségét Kerekes Anna és a dúlaként dolgozó Mélykúti Andrea is megerősítette, elmondták, a szülés folyamatát nagyban segíti, ha a kismama mellett végig ott marad egy ismerős személy, akiben bízik, akire támaszkodhat.