Telefon Zöld szám anyáknak +36 80 414 565

Örülünk, hogy ránk találtál!

Oldalunk az anyaság útján kínál támogatást és közösséget.

Az utat egyedül járjuk, mégsem kell egyedül lennünk. Sokszor egy jó beszélgetés is elég, hogy erőt merítsünk.

Tarts velünk!

Segíthetünk valamiben?
Megköszönjük, ha támogatsz minket!
Minden felajánlásnak örülünk, hogy folytathassuk a munkánkat!

Adományoddal hozzájárulsz, hogy fenntartsuk születési jogokkal kapcsolatos információs, és segítséget nyújtó szolgáltatásunk.
Adományozok

Események

EMMA Műhely – Várandósan


MagNet Közösségi Ház, Kankalin terem

A résztvevők számát 15 főben határoztuk meg, ezért arra kérünk benneteket, hogy mindenképpen időben regisztráljatok. Ha regisztráltatok és nem tudtok részt venni, jelezzétek nekünk az info@emmaegyesulet.hu címen. ➤ Regisztrációs link: t.ly/2vE0v Meghívott vendég: Entz Sári, perinatális tanácsadó, művészetterapeuta. Várandós vagy? Tervezed a gyermekvállalást? Többet és/vagy másképpen szeretnél beszélgetni a várandósságról? Sorstársakat keresel? Mi az EMMA Műhely? […]

Részletek

Wild Anna szólóest & EMMA Egyesület támogatói buli


Nyitott Műhely

Wild Anna, zeneterapeuta és zenész, egy rendkívül különleges szólókoncerttel lepi meg a közönséget a Nyitott Műhelyben az EMMA Egyesület javára. Ha vágysz a bátorságot, belevalóságot és mély élményt sugárzó zenére, gyere el, és légy részese egy emlékezetes közösségi eseménynek! Támogasd az EMMA munkáját velünk együtt!

Részletek

További hírek, események

Személyes történetek

Kép forrása: Unsplash, Sydney Sims

Hálásan köszönöm, ha elolvassa levelemet és időt szakít a visszajelzésemre. Bízom benne, hogy hasznosnak találja.

Önt választottam a terhességem harmadik trimeszterében.
Közel hét évnek kellett eltelnie, hogy a történtekről tudjak visszajelzést adni. Nem célom a megbántás, nyavalygás. Bízom abban, hogy nyitott szívre találok.
Bízom abban, hogy sok más szülő nő egy méltóságteljesebb légkörben, egészségügyi bánásmódban részesült és a jövőben továbbá részesülhet.

Szülész-nőgyógyászként biztosan számtalanszor tapasztalta, hogy a fizikai értelemben vett világra segítés kéz a kézben jár a Szülő Anya belső állapotának, érzelmeinek gondozásával is. Erről sok segítő szakemberrel és nőtárssal beszélve sikerült nekem is meggyőződni azóta az évek alatt.

Történetem, történetünk a következő:

Éjszaka kezdtem vajúdni, reggel 7-kor indultunk a kórházba férjemmel, a szülésznő javaslatára. Hívtam Önt, de jelezte, hogy beteg lett a lánya és nem tudja kísérni a szülésemet. A prioritásokat és a helyzetet természetesen megértettem, de akkor legbelül összeomlottam, elvesztettem a kapaszkodómat, akit túlzás nélkül hónapokig kerestem, hogy biztonságban tudhassam magunkat a fiammal. Mire a kórházba értünk a 2 perces folyamatos fájásokból lett 15-20 percenként össze-vissza jövő fájdalom. Az Ön által megbízott ügyeletes orvos érkezés után úgy vizsgált meg, hogy felordítottam és véreztem. Legbelül bepánikoltam az egész légkörtől, a folyamattól, egyedül éreztem magam, teljesen tehetetlenül. Azt mondta akkor az ügyeletes orvos, hogy ez így nem fog menni, burkot kell repeszteni, siettetett és arrogáns volt. Hozzáteszem vészhelyzet nem állt fenn, a gyermekem rendben volt. Talán csak egy mosoly kellett volna és egy biztató szó.

A vajúdás alatt a szakik ki-be jöttek, mert elromlott a szülőágy a szülőszobán, ahova kerültünk. 20 óra vajúdás után beleegyeztem az ügyeletes orvos által erősen “javasolt” burokrepesztésbe. Éreztem, hogy fogy az erőm, belementem. Ezt követően jött a pokol 5 órája. A 25. órában már kértem érzéstelenítést, melyre az aneszteziológus NoSpa-t javasolt, viccnek elfogadtam. Végül kaptam epidurált, amely “átlendített” a mélyponton és tudtam 10 percet aludni. Gyorsan tágultam, jött a kitolási szakasz, mindenki gyorsan jött-ment és készülődött. Már a 27. órában tartottunk. Sokan lettek a szülőszobában, készülődtek. Mindenki elfoglalta a helyét, elkezdtem nyomni. Az orvos megfogta két kézzel a fejemet és azt mondta “ez így nem fog menni”. Beleégtek a szavai és a megértéstől mentes arca az elmémbe. Elkezdte könyökkel nyomni a hasamat erővel a bal bordám alatt. Azt éreztem szétszakadok. Lassan jött a fiam. A szülésznő azt mondta, hogy katéter kell meg gátmetszés. Tovább feszültem. Kétségbeesés, egyedüllét, nincs kapaszkodó…húsüzem érzésem volt. Beleegyezésemet senki sem kérdezte akkor, csak tényeket közöltek, én meg csak feküdtem és nyomtam ahogy bírtam. Kétségbeesve és zokogva. Eljött a pillanat. Kétszer vágtak bele a GÁTAMBA, melynek minden pillanatát éreztem.

A mai napig kísért. A mai napig összerezzenek, a mai napig szakemberek segítségével igyekszem minden erőmmel a sebeket begyógyítani és elengedni a történteket. Tanulom újra érezni azt a részemet, mely óvásra, be- és kiengedésre hivatott. Jobban fájt mint maga a kitolás. Kétségbeestem, zokogtam tovább magamban, belül. Néztem a fehér plafont a halálom leheletét érezve. Ott és akkor meghaltam. Egy nővér, ki az egyik lábamat fogta, kedvesen szólt, hogy engedjem el a fiamat. Elsírtam magamat, hogy “de hát én engedem” miközben minden porcikám ellenkezett, mert nem éreztem megértést és biztonságot. A szülésznő mondta, hogy nyúljak le, éreztem a fiam feje búbját. Megszületett a 4.120 g-os fiam, 38 cm-es volt a fejkörfogat. Zokogtam, hogy vége a pokolnak és végre megjött. Aztán az orvos kitisztított és varrt, mint az üzemben. Cafat húsként éreztem a gátamat. Semmi gyengédség vagy óvatosság, az érzéstelenítő nem hatott. Ezután a Dr. Ú felállt, megfogta a kezem és azt mondta: “Most már értem”. Akkor mosolygott először. Tehát eddig csak nyavalyogtam volna?! Kellett ennyi óra ahhoz, hogy egy orvos megértse, hogy nem puszta kedvtelésből húzódott el a szülés, hanem mély pszichés és lelki oka is volt a bánásmód miatt??! Tudom, hogy van protokoll. Tudom, hogy van, amikor a szükséghelyzet dönt, de ezt meg lehet tenni úgy, hogy a Nő, a szülő nő méltósággal (!) szüljön, biztonságos légkörben, még akkor is, ha esetenként szükségszerű 1-1 fizikailag kellemetlen beavatkozás. Fordított esetben Ön és kollégái hogy éreznék magukat? Kiszolgáltatottan, egyedül, fáradtan, aggodalommal tele. Ha a testét úgy kezelik, mint egy darab húst. Belevágnak.

Azóta is fáj a gátam, azóta is fáj a hüvelyem Az újabb gyermekáldás nem jött össze, pedig régóta próbálkozunk. A lépem is megsínylette, ki kellett venni. Adenomyosisom is lett.

Maguknak is sok a munkájuk, nagy a teher és a felelősség. Mindenki megérti és tudja, hogy vannak döntések, melyeket néha rögtönzötten kell meghozni a beteg egészségének és az orvos lelkiismeretének érdekében. De higgye el, csak egy kedves szó és biztatás is elegendő lenne. Emberek vagyunk, bánjunk méltósággal egymással! Én maradok addig a hitemnél, hogy majd egyszer valamikor talán nem fog nyilallni és fájni a gátam, és egyszer talán megadatik, hogy világra hozhassam a várva várt gyermekeimet és szerethessek még többet, mint eddig valaha. Bizakodni merek, hogy ott és akkor nem minden az én hibám volt.

Köszönöm az idejét és egészséget, minden jót kívánok!

Lili

További történetek

Neked is vannak olyan érzéseid, gondolataid, amik nehezen viselhetők? Jó lenne elmondani valakinek? Nem kételkedünk, nem vonjuk kétségbe. Emma vonal


Sajtómegjelenések

Civil szervezetek tiltakoznak a magyar szülészeti ellátás áldatlan állapota ellen
Gyerekkel vagyunk

Civil szervezetek tiltakoznak a magyar szülészeti ellátás áldatlan állapota ellen

Civil szervezetek tiltakoznak a magyar szülészeti ellátás áldatlan állapota ellen. "Az EMMA Egyesület és a Másállapotot a szülészetben! mozgalom tagjai tüntetést szerveznek november 28-án, vasárnap a Kossuth téren, hogy felhívják a figyelmet a hazai szülészeti ellátásban uralkodó áldatlan állapotokra."

Miért vannak olyan kórházaink, ahol lehetetlen műtét nélkül szülni?
24.hu

Miért vannak olyan kórházaink, ahol lehetetlen műtét nélkül szülni?

Segítség a krízishelyzetben
HAON

Segítség a krízishelyzetben

"Az EMMA Egyesület egy olyan értékközpontú női közösség, amely megosztja az egyenlőség és a szolidaritás elképzelését."

Egy év hálapénz nélkül
444!

Egy év hálapénz nélkül

A hálapénz kivezetése rég várt eseménye volt a magyar egészségügynek, de a szülészetben rengeteg új problémát hozott. Hálapénz nélkül ugyanis az állami ellátásban szülő nőknek szűkültek a lehetőségei abban, hogy szabadon megválaszthassák, hol, kinél és hogyan szülhetnek. Márpedig ez egyáltalán nem mindegy, a szülészetek között ugyanis óriási különbségek vannak, van, ahol csak így, van, ahol csak úgy lehet szülni, és a tájékoztatás is minimális.